Bréééking:

Charles Bukowski: Hollywood – könyv

Inni divatos volt, most is az, és egy ideig az marad. Ez nem reklám, a tények elfogadása. A bor kultúra, némi likőr szerintem is elfogadható, de addig is térjünk a tárgyra!A Los Angeles-i remete – Berzsenyi után nyugodtan nevezhetnénk így is a beat-generáció tiszteletbeli tagját, akit manapság ismét divat lett olvasni. Nők, drogok, lóverseny, züllés, no és persze alkohol literszám, talán mindezek szükségszerű velejárói a sikernek. Ha valaki, a Cartaphilus Könyvkiadó újrafelfedezett klasszikusa aztán tudja, miről beszélünk! Az önpusztító stratégiák rögös életútjának mérföldkövei.Charles Bukowski költő és prózaíró ("tudom, nem kellene ennyi verset írnom"), verseket csak harmincöt évesen kezdett közölni.Bukowski 1920-ban, ...

Inni divatos volt, most is az, és egy ideig az marad. Ez nem reklám, a tények elfogadása. A bor kultúra, némi likőr szerintem is elfogadható, de addig is térjünk a tárgyra!

A Los Angeles-i remete – Berzsenyi után nyugodtan nevezhetnénk így is a beat-generáció tiszteletbeli tagját, akit manapság ismét divat lett olvasni. Nők, drogok, lóverseny, züllés, no és persze alkohol literszám, talán mindezek szükségszerű velejárói a sikernek. Ha valaki, a Cartaphilus Könyvkiadó újrafelfedezett klasszikusa aztán tudja, miről beszélünk! Az önpusztító stratégiák rögös életútjának mérföldkövei.

Charles Bukowski költő és prózaíró (“tudom, nem kellene ennyi verset írnom”), verseket csak harmincöt évesen kezdett közölni.

Bukowski 1920-ban, Németországban látta meg a napvilágot. Szülei csak az első világháborút követő összeomlás után határoztak úgy, a fényesebbnek hitt jövőt az ígéret földjén, Baltimoreban próbálják újraépíteni. Fiúk, a Henrynek becézett csirkefogó mindössze hat esztendős, amikor Los Angeles egyik elővárosába költöznek. A szegénység, a nélkülözés, úgy tűnik örökre osztályrészük marad. Charles Bukowskinak, mondhatnánk, adott a jó alap, hogy a poklok poklára ereszkedve, melyet olcsó csehók és lebujok fémjeleznek, megszállott termékenységgel vesse papírra az amerikai társadalmat, cinizmust, képmutatást, a hierarchikus berendezkedést kárhoztató, önéletrajzi ihletésű műveit, melyek alteregójának, Henry Chinaskinak végeláthatatlan élettörténet folyamává tágulnak. Az olvasónak, kapcsolódjék is be a szövevényes életmű bármely pontján, nem lesz hiányérzete.

A karácsony táján piacra dobott Hollywood, Bukowski utolsó előtti, több mint 300 oldalasra rúgó regénye, a naplószerű, létösszegző A kezdő után, próbál meg egy kicsit más vizekre evezni. A naplószerű forma, mint keret marad ugyan, a hangsúly mégsem az író mindennapi létének apró-cseprő elintéznivalóira, vagy kamaszkorának meghatározó történéseire esik, ezekről most kivételesen csak részlegesen eshet szó. A Törzsvendég című film forgatókönyvének megírásától a film dobozba kerüléséig követhetjük nyomon egy „jó” mozi születésének eseményeit.

Ha úgy tetszik, Bukowski ezúttal Amerika után egy újabb világról rántja le a leplet, az 1989-ben született írásműben nevezetesen Hollywood rajongásig csodált, rózsaszín univerzumáról derül ki, mennyire álszent és feslett. Hol a színészek és a rendezők kapnak hajba, egyik nem hajlandó a másikkal, a másik nélkül dolgozni, hol maga a film kerül végveszélybe, melyet csak egy öncsonkítással fenyegetőző ripacs képes megfékezni. Persze baj van a kocsmai jelenetekkel is, az egymással ökölharcba kezdő sztárocskákban Chinaski képtelen felfedezni hajdani önmagát. Minden talmi és hazug. Mintha az elemek is arra esküdtek volna fel, hogy a csapnivaló filmek tengerében a „jó” filmből ne legyen semmi. Elvégre az író így is, úgyis a tőle megszokott cinizmussal és kiábrándultsággal, Pilátus módjára moshatja kezeit, hisz ő, ha kínkeservvel is, de megírta azt a fránya forgatókönyvet.

Az in medias res kezdődő, vagyis a dolgok közvetlen közepébe csapó történet mindjárt izgalmasabb képet nyújt, ha az egyes fejezetekben feltűnő színészekben valós, hús-vér alakokat látunk. A harmadik rész Tab Jones-a, például maga Tom Jones, a tizennyolcadik fejezetben emlegetett Ramona Madonnának, Tom Pell Sean Pennek feletethető meg, és így tovább és tovább, hosszasan folytathatnánk a sort, Mickey Rouktól kezdve Isabella Rosellini-ig bezárólag.

BukowskiA Törzsvendég végül persze moziba kerül, s Chinaski, az immáron megállapodott írózseni, kivel is, ha nem feleségével, Sarahval oldalán élvezhetné végig a bemutató vetítéseket. Pech a pechben, hogy rossz helyet fognak ki, hogy a színészek dialógusai soraikból csupán összefüggéstelen dünnyögésnek, dörmögésnek hatnak, nem csoda, hogy valóságos megváltással ér fel, amikor mindennek vége szakad. Többet smúzolni se kell. Hazafelé legalább a limuzint vezető sofőrről (aki bár Chinaski egyetlen művét sem olvasta, feslett alaknak tartja az írót), derül ki, mégis csak ért a mesterségéhez. Vezetni tud.

Ahogy Charles Bukowski pedig írni – tehetnénk hozzá rezignáltan.

(A szerzőt a való életben a Barfly című film forgatókönyvének megírására kérték fel. A Hollywood ezen forgatás élményeinek fikcióvá érlelt tapasztalatairól számol be nekünk, olvasóknak.)

Művei

– Nők (Women)

– A kezdő

– Ponyva (Pulp)

– Tótumfaktum

– Egy vén kujon jegyzetei

– Posta

– Ham On Rye

– Hollywood (1989)

A Tizenkét repülő majom, akik egyszerűen képtelenek párzani (Twelve flying monkeys who won’t copulate properly) – a neten is olvasható.

Képek:

 

Ezeket a cikkeket is ajánljuk:

További cikkeink...

Kapcsolódó címkék...

Kapcsolódó címkék...

Neked mi a véleményed?

Az email címed nem publikus.Minden mezőt meg kell adni. *

*