Puszit adni divat-e most?

Puszit adni divat-e, érdemes-e, szokásos-e, egészséges-e, gusztusos-e, hasznos-e? A sok kérdések mindegyike jogos, egy részére nincs, nem lehet helyes, vagy igenlő választ adni-

Szokás, kultúrák különbségei, érzések és a józan ész:

A puszilkodás, mint jelenség nem pusztán a divat függvénye, sok egyéb tényező befolyásolja, rokonainkat, közeli barátainkat arcon csókoljuk-e találkozáskor, búcsúzásnál. Kulturális tényezők, életkor, a kapcsolat milyensége, a helyszín, kivételes esetekben rendeletek, vagy a józan ész is beleszólhat elcsattan-e az a bizonyos puszi. A Saar-vidék parlamenti képviselőinek például, körlevélben tiltották meg a 2009-ben kirobbant mexikói influenza kapcsán, hogy a parlamentben puszit váltsanak, de még az üdvözlés szelídebb formáját, a kézfogást sem javasolták nekik, a H1N1 fertőzés miatt pedig sokan hazánkban is visszariadtak e baráti gesztustól, önszántukból, a józan ész tanácsára zárkóztak el a puszilkodástól.

Arról viszont, hogy honnan ered az elsősorban az európai kultúrkörökben igen népszerű pusziszkodás szokása talán kevesen tudják, mi az igazság. Állítólag a mongol népcsoportok azon elsőre talán nem túl gusztusos etetési procedúrájából származik, mely a régebbi időkben bizony nálunk is dívott. Eszerint a csecsemőt kizárólag a rokonok, barátok, vagy az édesanya által előrágott falatokkal szabadott táplálni. A keleti nomád népeknél a szájból-szájba juttatott falatokkal később egymást is megjutalmazták az üdvözlés és befogadás jelképeként. Ennek szelídebb formája a levegőbe, vagy közvetlen ismerőseink arcára cuppantott puszi. (Talán Ausztriában ezért sem divat puszilkodni?)

Nem mindegy az sem, ha elcsattan, hány puszi is csattan el. Manapság a három puszi a divatos, melyet barátainknak adunk, míg régebben kettőt volt szokásban odanyomni, nehogy a megjutalmazott féloldalas maradjon. Az idősebb generáció is ezt várja el, rokonaink körében ildomos ezt alkalmazni. Más puszietikettek szerint, ha a két puszit ellenkező nemű embernek adjuk, azt jelenti, szeretnénk tőle valamit. Az egy puszit, amit szájra adunk, pedig kizárólag barátunknak, esetleg nagyon közeli rokonnak, gyermekünknek, édesanyánknak, édesapánknak tartogassuk. A másik felfogás szerint az egy puszi az elegáns puszi. Ausztráliában pedig egyenesen és kizárólag ez a trendi, olyannyira, hogy furcsán, ferde szemmel is néznek arra, aki mohóságában ennél többre vállalkozna.

Bárhogy gondolkodunk is puszitémában, konzervatívabban vagy nyitottabban, le kell szögeznünk, hogy semmi rossz nincs abban, ha két fiú barátságból puszilja meg egymást. Külföldön, kevésbé prűd nemzeteknél ez bevett szokás, de lassan-lassan nálunk is kezd gyökeret ereszteni. Még a „puszitörténelemben” is találunk rá példát. Az idősebb generáció feltehetően, de talán a fiatalabbak is hallottak Brezsnyev csókjáról, melyet a szintén kommunista pártvezérnek, Erich Honeckernek adott. Valószínűleg azon hagyományra alapozva, miszerint a pravoszláv egyházban szokás volt szájon csókolni a szomszédot a misén. A csókot egyébként a berlini fal megmaradt szakaszából kialakított szabadtéri galériában is megtekinthetjük, egy graffiti állít emléket az ominózus történelmi csók/puszinak.

Szóval puszi vagy nem puszi? – akár ez is lehetne a kérdés, melyet mindenkinek magának kell megválaszolnia. Egy azonban biztos, gyerekkorunkban ösztönösen igényeljük a puszit, hisz nemcsak biztonságérzetünket növeli, de boldogsághormonokat is termel. Kamaszként, felcseperedve puszta lázadásvágyból miért is mondanánk le róla? Divattól függetlenül is érdemes elgondolkozni ezen, bár mint fentebb többször utaltuk már rá, a három puszi igenis trendi. Fiatalok, idősebbek puszilkodásra fel!

Kapcsolódó címkék...

Kapcsolódó címkék...

Ezt mindenképpen olvasd el!

Amway termékek: szigorú MLM vagy egészség vélemények

Vesztes vagy győztes mód, vagy mi az igazság az Amway-nél? Új év, kritika helyett egyszerűen …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük