Szakralitás, apánk, anyánk és ősi hitünk

Szakralitás jelentése, az ősrégi téma a mai modern világban a legfontosabbak közé emelendő.

A apánk, anyánk és ősi hitünkre építkezve mit adunk át gyermekeinknek?

A válaszok gyakran olyan pofon egyszerűek, hogy nem tudjuk elhinni. A népmesékben és a jól ismert nemzetközi gyermek regényekben lévő pozitív és negatív motívumuk játszódnak le a legfelső gazdasági szinteken a 21 században. Mondák, regék és őszinte gyermeki mosolyok felnőtteknek címezve alább.

Jó és egyértelmű érzéseink (félelem mentes) és a valóság közötti kapcsolatot kell helyre tenni, ennyire egyszerű.

Ami nyilvánvaló volt a régi korok magyarjai számára: csak a szakrális király uralkodhat ‘Isten’ (a világ természeti erőiből adódó jó) kegyelméből. Vélemények, tények és megérzések sodrában ússzunk tovább a kérdéskörben nagyon mélyre. NAGY LEVEGŐ!

Az a korai szakrálisnak nevezhető társadalom, amelynek alapja a hűség, és amelyben a Föld tulajdonképpen ‘Isten’ tulajdona, a hatalommal (sem politikusi, sem birtokosi hatalommal) gyakorlatilag nem lehetett visszaélni.

A tulajdoni viszony a középkori társadalomban változik meg, mégpedig akkor, amikor a valódi hűség (az Istent megillető) hűbérúrnak (mint királynak, mint arisztokratának, stb.) járó hűséggé silányul. A félelem elüldözi a hűséget, és maga köré vonzza a szolgaságot. ‘Isten’ kegyelméből csak szakrális király uralkodhat. Ha az uralkodó nem szakrális király, akkor a monarchiának alkotmányossá kell válnia, hisz az uralkodó hivatalnokká válik. A magyarság számára semmi sem fontosabb, mint annak elfogadtatása, hogy a magyar közjogban a király rangban és hatáskörben ne első, hanem második személy legyen, azaz annak elfogadtatása, hogy a királynak felettese legyen a Szent Korona.

A történelmi magyar küldetéstudat elsősorban az Igazsággal van összefüggésben. A magyarság különleges szerepe ennek az Élő, Égi Igazságnak a méltó szolgálata. Ő az Égi Lény, akivel a beavatott, a szakrális személy tarthatta a kapcsolatot.

A régi korok magyarjai hitték, hogy nem győzhetik le őket, mert a földi igazságot az Élő Égi Igazság megvédelmezi.

A valódi szakrális fejedelem akkor is ellenkezés nélkül tudomásul veszi, mit kíván az Égi Igazság, ha ő kerül hátrányos helyzetbe. Az Élő Égi Igazság csak szakrális fejedelemmel veszi fel a kapcsolatot.

Mit jelenthet a szakrális királyság intézménye? Ki és hogyan lehetett szakrális király? Mi egy szakrális király feladata és hogyan működik az élet egy ilyen birodalomban (társadalomban, államban)? Milyen az istenhit (hitek), a vallás és az emberek sorsa? Léteztek-e a múltban és fognak-e létezni a jövőben szakrális királyságok?

Több cikkben kitértek a kutatók a beavatás jelentőségére, a félreértelmezett archaikus gondolkodásra, továbbá az ég és a föld
közötti kapcsolódásokra az ősi magyar világképet alapul véve.

A szakrális királyság fundamentumát az Egyetlen Teremtőben való hit adja. Ez a legtisztább istenismeret, igazság, erkölcs,
bölcsesség, boldogság a létben, amely minden többistenhit hátterében áll, egyfajta egyistenhit-nek is nevezhetjük így. A szakrális királyság rendelkezik a Legfelső Teremtőről való tudomással. Ez az ősvallás magja, melyből minden kihajt. A későbbi, nem szakrális, tehát emberi királyságok hamisítások (átverések) abban az értelemben, hogy elszakadnak az Abszolútum mint egyedüli létező teljhatalmától, és az Ő valamelyik részét (félistenét) tekintik egyedülinek és kizárólagosnak. Ilyen egy valódi
szakrális királyságban elképzelhetetlen. Természetesen ez nem kisebbíti a többi teremtett isteni-angyali lény érdemeit, csupán a mindenség végső forrásának nem őket tekinti.

Az egyistenhit tehát egyetlen tökéletes Istenről és egy végtelenül összetett, több síkú teremtésről szól, amelyben mindenkinek megvan a maga helye és szerepe. Semmi köze a mai egyházakhoz (gyakorlatilag), azok a modern kor züllött szülöttei.

Az egyistenhithez szervesen hozzátartozik, mintegy belőle fakad a Szentháromság: a Szent Apa, a Szent Anya és a Szent Gyermek, amely kétségkívül könnyen keltheti a politeizmus látszatát, holott a szakrális gondolkodásban nem az. Mindhárom isteni személyiség ugyanannak az Egynek a kifejeződése, ekként a Szent Család az isteni egységből születő kettősségnek, majd hármasságnak, és ezzel a teremtés elindulásának az eszmeiségét hordozza magában.

A szakrális királyság lényege az egyetemes, örök-érvényű, általános és közös vallási igazságokban gyökerezik. Az ősmagyar vallás például egyistenhívő volt a fenti értelemben. Ezt nem lehet megfeleltetni a mai vallásos érzülettel, mert ahhoz több ismeretre lenne szükség. Pontosan azért nem értik meg helyesen még a téma szakértői sem az egyiptomi vallást, illetve szakrális királyságot, mivel nem képesek vagy nem akarnak egyiptomi módon gondolkodni. Az egyiptomiak a Napistenen keresztül, s voltaképpen a többi isteni lényen keresztül az Egyetlen Urat imádták és tudták. Csupán a Teremtő sokféle és valójában mérhetetlen, szavakkal aligha kifejezhető tulajdonságai kaptak külön megszemélyesítéseket. Így lett az isteni princípiumoknak kultuszuk, külön isteni mivoltuk.

Az már az emberi elme szüleménye és a torzítások, valamint a félremagyarázások következménye, hogy miért került át a köztudatba a sokféle sületlenség. A régi magyarok hittek az egyetlen Istenben, aki a világ és az ember teremtője. Tudták róla, hogy a maga teljességében felfoghatatlan, viszont megnyilvánulásaiban érzékelhető, jóllehet végtelen formája van.

Világfa és szakrális királyság

Minden teremtés oka az isteni akarat. A Föld, amennyiben az elméjét valaki átalakítja. Ez volt a beavatás. Ki a király a szakrális királyságban? Minden ember király. Meglepő és ellenmondásra ingerlő kijelentése, pedig ténylegesen minden ember királlyá válhatott bizonyos értelemben a szakrális királyságokban. Abból az emberből lehetett király, aki képes volt a saját létét az őt alkotó isteni gondolathoz hozzáigazítani. Vagyis ha az isteni gondolat minőségileg az emberben öltött
testet, akkor királlyá vált. Ez nem a birodalom uralkodóját jelenti, hanem az Embert, aki önmaga felett uralkodott. A beavatás
szimbóluma pedig a világfa volt, vagyis az az élőlény, amely összeköti az alsó, a középső és
a felső világokat egymással.

A felső világ a magasabb rendű világ, mely nem más, mint a láthatatlan ég, ami egy másik tér, ahol nincs idő. Ez az elvontság teszi nehézzé a mi megszokott sztereotípiákban gondolkodó elménk számára a valódi szakralitást. Pedig csak arról van szó, hogy a
szakrális személy abban különbözik a profántól, a világitól, hogy ő képes kilépni az idő és a tér korlátai közül. Ez a beavatás veleje. Erre mondják, hogy legyőzi a teret és az időt a beavatott, a halálon túlra utazik.

Mivel az Égi Igazság védelmét bírja, a szakrális király hatalmát nem lehet megingatni, kudarc vár arra, aki ellene tör. Hiszi, hogy ha ő nem vált méltatlanná, akkor az Élő Égi Igazság bármilyen körülmények között megvédelmezi.
Isten-ítélet alá vetette magát a király akkor is, ha nagy szükség volt arra, hogy megerősítse alattvalói bizalmát. Erre a próbának a kiállására a királyt fel is lehetett kérni. A király félreállítását vagy akár feláldozását megkísérelni azért jogos a hagyomány szerint, mert Isten a kegyelmében álló királyt nem engedi sem félreállítani, sem feláldozni.

Szakrális királyság
A szakrális király vagy fejedelem immáron az uralkodói minőségben nem más, mint a földi világ és az égi világok közötti híd, vagy kapcsolattartó. Nem minden esetben ősi dinasztia sarjaként látja meg a napvilágot, hanem a teljesítményével, a beavatásainak a
sikerességével nyeri el méltóságát. Erre jó példa Melkhizedek. Szerinted jó? 🙂

A szakrális király a kétszer született. Ennek értelme az, hogy a beavatásai során legyőzi a halált, tehát szellemben és lélekben
újjászületik, azonosul az isteni Énjével. Itt megemlíthető, hogy a szakrális királyt megkoronázzák hivatalosan és így uralkodik, míg a világkirályt önként fogadja el a nép.

Utóbbi a szakrális királyok között az első. Az archaikus időkben ez valószínűleg ugyanaz a személy volt, később kettévált e szerep és kettős szakrális királyságok alakultak ki. A világkirály címei és elnevezései, amelyek sugallják tudását, nagyjából a következők: Isten jobb keze, az Igazság keze, Úr, Őrző, jövőbelátó, Istent szemtől szemben látó, hírhozó, közvetítő, isteni fényt árasztó, kocsihajtó. Ő a példa, aki önmagát minduntalan műveli, hogy fényessége tovább fényesedjen. Úgy tartja a tradíció, hogy szakrális királynak lenni nem más, mint állandóan Isten-ítélet alatt állni. A szakrális királyban az igazság és a szeretet összefonódik, s döntéseiben tükröződik. Ő a példa mindenben, környezete nem féli, hanem szereti, mert biztonságot és
nyugalmat áraszt magából. A szakrális király beavatásait csak utalásszerűen említem e helyen, de aki keresi, könnyen nyomára
bukkanhat a népmeséinkben, a mitológiánkban és a műveltségünk megannyi mozzanatában.

A szakrális királyság egy olyan intézmény, s egy olyan ország, ahol minden adott ahhoz, hogy az egyéni ember megvilágosodjon, azaz legyőzze az önmagában lévő sötétséget. A szakrális királyság az ég földi utánzata, levetülése. Ahogyan fent, úgy lent.
A történelem folyamán sokan nevezték ki magukat szakrális királynak és nevezték birodalmukat szakrális királyságnak, de ez sokszor inkább az emberi önkény számlájára írható, s nem az isteni Énnel való tényleges azonosulásból származtatható. Atilla, Szent László és Mátyás magyar uralkodók talán a leghíresebbek a szakrális királyaink közül, de a világ más tájain is találunk szentséget hordozó vezetőket.

Záró kérdések:
– Ki lesz a következő magyar király, lesz-e királyunk végre újra? Mikor? Nevezhetjük magyarországi kormányfőnek is, a lényeg, hogy TELJES EGYSÉGBEN mellette állunk, kétség nem férhet a nevéhez (a statisztikai hibahatáron belül, ~98 %).

magyar Szent Korona


Jó dolgokból is lehet rossz következtetésekre jutni. Legyünk nyugodtan kritikusan, a maga idejében! Így joggal merülhet fel bennünk a kérdés, hogy Orbán Viktor, többször leírták, törekszik a magyar királyi pozícióra (Talán korábban a német-római császári trónra is?), vajon megérdemli-e. Ő szerintem sok kellemetlenséget okozott, hazudott, ferdített, kitért, talán bűncselekmények sora is köthető a nevéhez (Simicska, Simicskázás, kőbánya, szőlők, földek, ingatlanok, vagyonosodási eljárás, költségtérítések stb.), kiemelkedően magas szellemi (EQ vagy IQ) képességeiről sem tudott tanúbizonyságot tenni ~27 év politizálás után (ebből min. 22 év adóból fizetett). Az MSZP mellett se menjünk el, akik valószínűleg isten-királynak képzelik magukat (mindhalálig).

Egy forrás: kiralyiudvar.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1172923.

Több kapcsolódó forrás:

Vélemények: kiralysag.network.hu/blog/kiralysag-hirei/a-szakralis-kiraly-nemcsak-isten-akarata-szerint-uralkodik-hanem-isten-vedettjekent-is.

Spiritualitás és még több: szentkoronaradio.com/printable/node/93153.

A divat, az öltözködés, a ruhánk is lehet szakrális: www.harmonet.hu/szepseg-wellness/61673-szakralis-oltozkodes-vagy-divattrendek.html.

Amiről nem veszünk tudomást a természet hatalmas erőiben, az attól még működik: www.ars-sacra.hu/miep.

Világvége vagy világbéke? Illetve mikor jön el?

Világbéke fotó

béke és női szépség fotó este

ismert kutató a témában

Kapcsolódó címkék...

Kapcsolódó címkék...

Ezt mindenképpen olvasd el!

Nőtt a gyermektelen nők száma, itt és errefelé

A statisztikák az egész ‘fejlett’ Európát a történelem süllyesztője felé viszik. Közben némi reménysugarat adnak …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük