Tudás vagy tettek, könnyek és mennyek

Emlékszel még az első pillanatra, amikor rádöbbentél egy sorsfordító gondolatra?
Emlékszel még arra, hogy könyvben olvastad, egy műsorból jutott el hozzád, vagy egy beszélgetésben hangzott el?
Netán egy előadáson ülve hallottad, vagy épp terápiában?

Én is mind a mai napig beleborzongok, könnyezem, ha csak eszembe jut. A gondolat az volt, hogy a múltamért nem vagyok felelős. Azonban ettől a pillanattól kezdve mindenért felelős vagyok, mert ettől a pillanattól kezdve nem mutogathatok többé a szüleimre, a körülményeimre, semmire. Egyszerre volt felszabadító és rémisztő érzés.

Senki sem felelős a szülei tetteiért, ahogyan őt nevelték. Nincsen eredendően rossz kisfiú és rossz kislány. Nincsen jogos büntetés, nincsen kiérdemelt teher. Ezek mind nem a te felelősséged. A te felelősséged, hogy továbblépj ezen. Hogy megtaláld az utat. Hogy azt tedd, ami boldoggá tesz. Hogy nemet mondj arra, ami csak elvonja a figyelmed.

Sajnos ezeket néha nehéz megtanulni. Sajnos van, amikor nehéz megtanulni, hogyan lépjük tovább.

Időnként nehéz megtanulni, hogyan tegyél magadért, hogyan válj boldogabbá, hogyan érd el a céljaidat, hogyan találd meg önmagad, hogyan válj jobbá.

Azért nehéz, mert nincs titok.

Vannak nyelvek, amelyekben a tudásra kétféle szó van: az egyik szó jelöli az intellektuális tudást, a másik szó pedig azt, amikor valamit meg is tudsz tenni. A különbség csekélynek tűnik, de jelentős.

Elméletben akár könyvből is megtanulhatsz úszni, autót vezetni, gitározni, biciklizni. De ahhoz, hogy tényleg tudjál, be kell vetned magad a medencébe és gyakorolnod kell, autóba kell ülnöd és gyakorolnod kell, gitárt kell a kezedbe venned és gyakorolnod kell, kerékpárra kell pattannod és gyakorolnod kell.

Gyakorlás nélkül, csupán elméleti tudással lényegében nem fogsz tudni semmit sem elérni. Még a legnagyobb zseniknek is szükségük van gyakorlásra.

Megfigyelésem szerint az elméleti tudás sokaknak megadja a bizonyosság érzetét, hogy ők ezt már tudják. Amikor valaki legelőször hall egy gondolatot, szinte megvilágosodik, mint ahogy én magam is ezt éreztem, amikor először hallottam a felelősségről, és egy sor más dologról. De amikor másodszor hallottam, akkor már csak legyintettem: „Ezt már tudom.”

Amikor egy előadáson megint hallottam, akkor ismét legyintettem: „Ezt már tudom.”

Amikor valaki ismét elmondta nekem, akkor már rettenetesen untam, és azt válaszoltam: „Ezt már rég tudom.”

Előbb-utóbb mindenre azt mondtam „Ezt már tudom.”

De az életem mégsem tartott ott, ahol kellett volna ezzel a rengeteg tudással a fejemben. Mert tudni és tudni között óriási a különbség. Tudni fejben az nem ugyanaz, mint tudni megvalósítani.

Előbbre akarsz jutni az életben? Valószínűleg már minden választ tudsz ehhez, mivel nincs titok. Minden tudás megismerhető, ami ehhez kell. De ha mégsem tart még ott az életed, ahol szeretnéd, akkor valószínűleg mégsem tudod.

Más valamiről ismeretekkel bírni, és más valamit tudni véghezvinni.

Az elmélet sokszor évekkel, vagy akár évtizedekkel is a gyakorlat előtt járhat, és ez a gigászi különbség felfoghatatlan frusztrációt tud okozni.

Ennek a jelenségnek van egy kellemetlen mellékhatása. Ha ugyanis te már mindent megismertél, és mégis egyhelyben toporogsz, mégis megrekedtél valahol, akkor könnyen meggyőződéseddé válhat, hogy valójában nincs megoldás a problémádra. Hiszen már mindent tudsz, és mégsem működik semmi.

Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy még nem jutottál el oda, hogy eleget gyakorolj, és meg is tudd valósítani az elméleti tudást. Könnyen lehet, hogy még hónapokig, évekig kellene gyakorolnod valamit ahhoz, hogy valódi eredményt érj el azon a területen, amiről magadban épp azt gondolod: te ezt már régesrég tudod.

Ennek a frusztráló helyzetnek van egy komoly veszélye: ilyenkor válnak nyitottá az emberek az ezotériára, vagy azokra a homályos tanácsokra, melyek nem kézzelfogható tényezőkre vezetik vissza a kudarcaid forrását. Hiszen ha rossz energiák gyülekeznek a lakásodban, akkor hiába tudsz te már mindent: ez tökéletesen jó indok arra, hogy miért nem jutottál még előre. Ha előző életedből hoztál magaddal terheket, akkor szintén hiába tudsz már mindent: ez is egy hibátlan indok arra, hogy miért nem jutottál igazán előre.

Sajnos azok, akik már mindent tudnak gyakran haladnak tovább ilyen irányba. Ezek az irányzatok pedig elvezetik őket egy olyan szubkultúrába, ahol magukhoz hasonlóan tanácstalan emberek veszik őket körbe, akik semmilyen konkrét szempontot nem tudnak adni a kérdéseikre. Mert amikor valakitől segítséget kérnek és az illető például azt mondja, hogy „hallgass a szívedre”, akkor az semmilyen segítséget nem jelent. Ha a csillagállás miatt történik veled valami, akkor az megint csak semmilyen segítséget nem jelent.

Hiszen ha a kérdező tudna hallgatni a szívére, akkor nem kérne segítséget. Ha tudna változtatni a csillagok állásán, akkor nem kérne segítséget. Nemigaz?

Jim Rohn híres mondása szerint annak az öt embernek vagyunk az átlaga, akivel a legtöbb időnket töltjük (könyvei magyarul itt). Igaz ez azokra az emberekre is, akik csatlakoztak egy bizonytalan közeghez, és ők maguk ennek hatására csak még bizonytalanabbá váltak. A bizonytalan ember pedig még jobban kiszolgáltatja magát. Kiszolgáltatja magát a homályos tanácsoknak, a csoport vezetőjének, olyan dolgoknak, amik nincsenek a befolyása alatt, és mindez ritkán szerencsés.

De a legrosszabb hatás mégiscsak az, hogy mindez fenntartja a tudás illúzióját. Mert a valódi tudás az, hogy ha képesek vagyunk megtenni, amit tudunk. Elméletben nem lehet autót vezetni. Valaki beül a kormány mögé, és vagy el tud jutni Budapestről Győrbe, vagy nem. Elméletben nem lehet zongorázni. Az ember leül a zongorához, és vagy el tudja játszani az Ötödik szimfóniát, vagy nem.

Azt javaslom, csinálj valamit ma azonnal. Csinálj valamit, amiről ismereteid vannak. És ne azért, hogy gyakorolj, hanem azért hogy rádöbbenj: még nem tudod megtenni az adott dolgot. Így első kézből lesz élményed arról, mi a különbség a kétféle tudás között.

A neve Braskó Csaba (a fenti írás szerzője 2014). 2001 óta segít az embereknek abban, hogy önmaguk erejéből tudják megvalósítani álmaikat, gyorsabban elérjék céljaikat.

Futóversenyen se indulunk el gyakorlás nélkül általában. A legjobbak egy versenyét itt nézhetjük meg:

Gondoljunk a profi sportolók profi edzéseire, mennyi tudás, tehetség, gyakorlás, elemzés és szellem van akár egyetlen 1500 méteres futásban.

Kapcsolódó címkék...

Kapcsolódó címkék...

Ezt mindenképpen olvasd el!

Nőtt a gyermektelen nők száma, itt és errefelé

A statisztikák az egész ‘fejlett’ Európát a történelem süllyesztője felé viszik. Közben némi reménysugarat adnak …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük